2005.június 28-án kaptam egy telefonhívást, hogy a Pointer Klub egy menhelyről kimentett egy barna foltos két és fél éves pointer kislányt, akit gazdája bántalmazott, és kidobott.Nem volt kérdés, hogy átmenetileg befogadjuk őt, és az sem sokáig, hogy nálunk is marad örökre, miután két nappal később megérkezett. Eleinte iszonyúan félt az emberektől és a kutyákkal is nagyon bizalmatlanul viselkedett. Ennek ellenére Ammilyvel az első perctől nagyon jó barátok lettek, és azóta is elválaszthatatlanok. Az első időben nehezen tudtuk kezelni, mert annyira meg volt félemlítve, hogy nem lehetett semmiért rászólni, nevelni szinte lehetetlennek tűnt. Örült a simogatásnak,de úgy éreztem, nem bízik bennünk, és ekkor még talán nem is hozzánk kötődött, csak a biztonsághoz, ételhez és helyhez, amit nyújtani tudtunk. Amire teljesen beilleszkedett családunk és kutyáink életébe, el kellett telnie néhány hónapnak. Mostanra viszont már mer bízni az emberekben. Aranyos, kedves, ragaszkodó, jó és engedelmes kutya lett belőle.Már amikor hozzánk került, látszott rajta, hogy trenírozva sokat volt. Az apportírozásban már akkor is jeleskedett, a labdát fáradhatatlanul és vég nélkül hajlandó visszahordani, méghozzá olyan szenvedélyesen, hogy még víziszonyát is legyőzte emiatt az utóbbi hónapokban, és most már versenyt úszva hordják ki a labdát Ammilyvel a tóból. Amióta imádott Fedránk nincs többé, méginkább elválaszthatatlanok ők ketten Ammilyvel, és hálát adunk a sorsnak, amiért hozzánk vezérelte őt, hogy egy kis ideig újra három, most pedig két pointer tulajdonosai lehetünk.(2005.) ........... Viki 2015.01.05.óta nincs többé. Kilenc és fél évet töltött velünk. Jó és engedelmes, alkalmazkodó kutya volt, hálás és ragaszkodó egész életében, a többi kutyának pedig, akik hozzánk tartoztak, őrzője, védelmezője. Önfeláldozása a többi kutyáért, bátorsága és kitartása, szívóssága példaértékű volt. A kennelben született vagy került kölyök kutyák dajkája, nevelője volt, mind az Ammily-kölykök, mind Mocca imádták őt. A labda volt a kedvenc játéka, ügyes volt, valóságos zsonglőr, mikor vég nélkül fáradhatatlanul hordta vízben, szárazföldön. Nagyon hálásak vagyunk a sorsnak, hogy hozzánk vezérelte őt akkor, köszönjük, hogy a mi kutyánk lehetett. Nagy űrt hagy maga után a mi szívünkben, és a kutyáinkban egyaránt.

Viki galériája

Kennelképek 2004. után

Kennelképek 2008-tól

Képek a kennel életéből 2011-ben

Képek a kennel életéből 2012-ben

Képek a kennel életéből 2013-tól

Viki emlékalbuma (2013.03.26-2015.01.05.)